Nos, eljött az a nap, amikor megsejtjük az időt és teljes urai leszünk a technikának. És mindenki egyenlő lesz, egy kicsit különc, aki légvárakat épít és abban nagyon következetes és fix. 

Akárhány vízöntő jegyűt ismerek, meggyőzhetetlen, egoista, számító és érdekvezérelt, nem fecsérel sok dolgot az érzelmekre, praktikus, rendszerető, és nagyon jó meglátásaik vannak. Csak legyél ott, hogy kivitelezd. A fogjuk meg és vigyétek, és siker esetén első, aki a magénak tudja az egészet. Kiválóan kommunikál, sokszor csak azt teszi, és mindig emberek kellenek köré, akiknek osztja az észt, mert képtelen egyedül lenni, vak az intimitásra és zokon veszi, ha a másik arra vágyik.  

Nekem a sok oroszlános tulajdonságommal szemben áll ez a jegy, és sokszor kapom ezt a feladatot, hogy megtanuljam. Nagyjából sikerült, a széles érdeklődési körét be tudom fogni, mert nekem mélységre is van rálátásom, az állandó pofázást és ki ha én nem stílust meg megtanultam hallgatni - egyik fülemen ki, a másikon be -, illetve nekem mindig sürgős dolgom van és ott kell hagynom. Az állandó márkafüggése, a vetítése mulattat és szívesen teszem bele a rázóba, bár akkor még többet beszél, így otthagyom...

Hát ebbe a jegybe lép be a Plútó, és borítja fel a status quot. Nyilván egy oroszlán azt hiszi, a kedvéért fogja megreformálni a vízöntő világot. Pedig nem az én kedvemért teszi! :(  És engem is jól meg fog forgatni, ahogy már a Bakból való kitáncolásával már tette, lehűtötte a nagy tettvágyamat, átfókuszált, ami eleinte fájt, de belátom, könnyebb lett nekem. 

Mégis, olyan várakozás van bennem, olyan lelkesedő kedv, olyan megérzés, ami már nagyon régen volt. 2008-ba lépett a Bakba, ösztönösen tudtam, mibe nem és mibe kell belevágni. Holott az asztrológiáról fogalmam sem volt. Ennek alapján hagyatkozom most ismét a megérzéseimre és hiszem, hogy egy nekem jó forgatagot hoz magával, és a 2008-tól tartó hegymászásnak vége. Úgy érzem és élem, eljutottam a tetőre, és innentől fogva a tájat kell néznem, annak örülnöm, ami van és odafigyelni, le ne essek a szép panoráma nézése közben.

Újabb izgalmas 20 év következik és 2044. január 12-én majd kiderül, mire jutottam. Persze, ha még leszek. És majd akkor ezt megírom megint...  addig szóljon a The Cult: Rain. 

16

Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.

17

A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok.
Szerették, felemelték,
aztán rettegték,
végül megvetették.
Aki hűtlen,
hívet nem lel.
De ha ígérete szerint cselekszik,
munkája sikerül, érdeme növekszik,
és a nép azt mondja rája:
"A természet útját járja".

(Weöres Sándor fordítása)

 

Kép: Justin Wirtalla

Az írják az asztrológusok, hogy most egy jelentős váltás előtt áll a világ, ahhoz hasonló, mint ami 28-30 éve volt. És gondoljunk vissza arra az időszakra, ami ott elindult, mi lett abból mára. Engem ez a felismerés nagyon megrázott, mert 1994-ben határoztam el, nyáron, hogy pályát váltok és egész másképp fogom csinálni az életem, mint amit addig és ahogy addig gondoltam. Hogy ha majd ennyi idős leszek, amennyi most, könnyebb legyen az életem minden téren... utólag látom, főleg anyagilag akartam magam biztonságban tudni. Mert érzelmileg épp alakult valami, ami beteljesedett ugyan, de mára az már múlttá vált. 

A felismerés, hogy mennyi mindent csináltam, mennyi felé jártam és laktam, mennyit tanultam (és a szakmám miatt fogok is, állandóan, ami jó és nekem való) és mennyit változtam, de igazából belül szerintem semmit sem. És ez döbbentett meg....és eltöltött örömmel. Tegnap egy álom, egy színész képe, ma egy illat és a FB-n egy név és a hozzátartozó személy ismét előhozta azt, hogy biztos hogy van változás? Időben biztos, de a lelkem az ugyanolyan naiv-konok-makacs-okos-hiszékeny-derűs-szorgalmas-szórakozott-reményteli-szeretetteljes-optimista hittel néz a világba és várja a csodát, mint akár 30 éve... Ami változott talán, az az izgalom, amely kevesebb, mert lett egy bizonyosság, amely több, hogy mindig lesz valami. Nem biztos, hogy olyan, amely rajtam múlik, de lesz. Ahogy eddig is volt, és sokszor talán jobb is, mint amit én valaha is akartam, és sajnos olyan is, amely nem sikerült és már nem is fog. "A sors elfogadása" felvonás következik és építeni az utat a derűs öregség felé...

"Ambiciózus, társadalmilag felelős és hosszú távon elkötelezett vagy. Lassú és egyenletes emelkedés lehet a csúcsra. Az életed olyan, mintha egy magas hegyre kapaszkodnál fel. A nyilvános vagy szakmai helyzeteket körültekintően, gátolva, óvatosan vagy felelősségteljesen közelíted meg. (...) Bár nem kérsz segítséget, inkább így szereted, de időnként kicsit magányosnak érezheted magad a pozíciódban vagy a szakmádban. Hajlamos vagy elvégezni azokat a feladatokat is, amelyeket mások túl nehéznek találnak." 

Hát valahogy ez volt eddig. A következő 30 (jó, ha lesz 20 is) év meg : "Bak MC-vel az életcélod, hogy türelemmel és kitartással fejleszd tovább kreatív érzelmi gazdagságodat. Egyértelmű mércék, rend és szerkezetek segítségével állítsd határozott pályára az életedet, és válj mértékadóvá mások számára is! Mindeközben őrizd meg a kapcsolatot a benned élő gyermekkel, kreativitásod forrásával. A célod sosem add fel, állhatatosan és nagy energia befektetéssel építsd azt, utadat hassa át a cél iránti szeretet!" (idézett innen: https://centralnet.hu/kategoria/asztrologia/bak_mc/ ) 

Legyen így...nyíljanak a kapuk, és legyek biztos abban, hogy leszek még...

kép innen: https://www.istockphoto.com/hu

Csak tudni kell kivárni... 

Fantasztikusak és ez a hang, hangzás, hangszerelés, a szólók... Inxs óta nem hallottam ennyire jót!

I love Ivan and The Parazol!!

Kivágott fa törzsén állni, kétszáz éves fává válni,

csendben lombsuhogás lenni, egy levelet sem feledni.

Élő gyökerek a földben, föld mögöttem, ég előttem,

mozgás lenni mozdulatlan, eleven láng holt anyagban.

Lenni lánynak, lenni lágynak, origónak és forgásnak,

mozdulatlanban mozgásnak, nem-múlóban elmúlásnak,

üres csontban szélzúgásnak.

Lenni örökös zenének,

hogy éljenek, kik nem élnek, elhatározni, megtenni,

nem semmizhet ki a semmi.

Idő rétje, percek szirma, nyílik hullva, hullik nyílva,

magát faló televény, elmúlásban a remény.

Vérsurrogás az erekben, víz kering nincs-levelekben,

állni fájó bénaságban, szikrázni a néma tájban.

Akarat van, nincs szerencse. Ki-ki magát úgy szeresse,

úgy nézzen a fény tükrébe, vakító ég közepébe,

hogy amit lát, azzá válik, álmában él mindhalálig,

belélegzi az egészet: por, enyészet, sár, tenyészet,

sötétre fény, minden kikel – ha születtél, hát lenni kell.

Aki nézhet, nincs egyedül, fellegekkel borul-derül.

Aki képzel, széllel járhat. Aki indul, el nem fárad.

Ő a cél és ő az út is, ha nem mozdul, eljut úgyis,

egy lépéssel százat megtesz, amit gondol, máris meglesz.

Kivágott fa törzsén állni, innen megtörténhet bármi,

a holt gyökér van is, nincs is, szabadság is, és bilincs is,

lenni vér és lenni szél, mennyi láz és mennyi tér,

vonal lenni, pont lenni.

Minden élet pont ennyi."

Szabó T. Anna - Lüktetés 

Sok minden elmúlt az életemből. És sok minden nem lesz már. Az biztos, sosem kötöttem olyan kompromisszumokat, amely az elveim ellen lett volna. Nem lettem gazdag és nem szerepelek újságok címlapján. De mindig azt csináltam, amit szeretek és amiben feloldódtam. Ha szembenézek azzal, amit el akartam érni és amit most csinálok, vágyálmom volt ez a jelen csupán. Ugyanakkor, látom már azt is, sok mindenről lemondtam az elveim miatt. De azt is tudom, nem tudok hazugságban élni. Inkább vallom a szerény jelent, minthogy a hazugságban éljek és hazug képet vetítsek magamról. Minden úgy történt, ahogy történnie kellett és minden úgy van jól, ahogy van. És ez így is lesz már...  

Természetesen fontos, hogy a múlttal is foglalkozzunk, megpróbáljuk azt megérteni és elrendezni magunkban, amennyire lehetséges és amennyiben az segít nekünk - de a helyzetünk kulcsa mégis csak a jelenben és a mi kezünkben van.

(...)

Minden mély emberi találkozásban négy fontos kérdés rejlik. Először is az, hogy ki vagy te? E mögött pedig van egy még fontosabb kérdés: ki vagy te nekem? És amikor föl tudtam tenni ezt a második kérdést, akkor egyszer csak jön egy harmadik is: ki vagyok én neked? Aztán a harmadik előhozza a negyediket: ki vagyok én?

Pál Ferenc atya

"A jó embereket arról ismered meg

Hogy jobbá lesznek

Ha megismered őket.

A jó emberek

Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert

Abból okul az ember, ha figyel

S ha mondanak is néki valamit."

Bertolt Brecht

Nem adtam fel és mindig csak előre tartok! ;)  

Szeretem. Ennyi.

A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz. És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást.

Azoknak a legrövidebb és legzaklatottabb az életük, akik a múltról megfeledkeznek, a jelennel nem törődnek, a jövőtől félnek, s midőn eljutnak végórájukhoz, akkor - későn - fogják fel a nyomorultak, hogy oly sokáig voltak elfoglaltak, s eközben nem csináltak semmit.

Senki sem viselhet sokáig álarcot.

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül. 

Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál. 

Úgy alakítsuk tehát lelkünket, mintha már a befejezéshez értünk volna. Semmit se halasszunk el. Naponta egyenlítsük ki a számlánkat az élettel szemben. Az életnek az a legnagyobb hibája, hogy mindig befejezetlen, valamit mindig elszalasztunk belőle.

Maradj szorosan a nyomában annak, amibe belefogtál, s talán eljutsz a csúcsig, vagy oda, ahol egyedül te érted meg, hogy még nincs itt a csúcs."

Szárnyakat adtam, repüljünk el
Hátha akad egy tisztább, romlatlanabb hely
Vagy valahol együtt építjük fel
Találd meg így is, hogy már nélkülem

Repülsz-e még? Nem látlak már.
Vagy valahol végleg leszálltál? Vagy zuhantál?

Szárnyad voltam, sorsod, szerencséd
Te minden voltál. Élet. Ajándék.
Nem tudom, ki küldött s ha küldött miért vitt el
Válasz erre sem lesz már sosem.

A kulcsokat hozzám - hányan úgy hitték -
valahol mélyre ástam, ne is keressék.
Amikor jöttél, mosolyogtál.
Egyedül csak Te láttad, sose volt rajtam zár.

Repülsz-e még? Nem látlak már.
Vagy valahol végleg leszálltál? Vagy zuhantál?

Szárnyad voltam, sorsod, szerencséd
Te minden voltál. Élet. Ajándék.
Nem tudom, ki küldött. S ha küldött miért vitt el
Válasz erre se lesz már sosem."

Mobilmánia

https://youtu.be/8IFuJJexBbk 

„Ha vágyaid nem teljesülnek, gondold át, hogy ennek biztosan jó oka van. Légy türelmes. Legyen bátorságod önmagadra támaszkodni, és a kötődés-mentességet, ragaszkodás-mentességet gyakorolni. Legyen bátorságod a saját kétségeidet megkérdőjelezni, mielőtt másokat megkérdőjeleznél, és felismerni, hogy ezek a kétségek saját elméd negatív oldalai.
Cselekedj ügyesen, szeretettel, türelemmel, bátran, és emlékezz rá, hogy a szeretet nem rejt magában elvárásokat másokkal szemben. Az igazi szeretet az, ha önzetlenül teszel valamit másokért.
Kötelességed teljesítése szeretettel olyan, mint a lótuszvirág, melyet nem szennyez be az iszap, melyben nő. Tanuld meg, hogy ezen a világon minden azért van, hogy használd, de soha ne birtokold.”

(Szvámi Ráma)

A harcos három szabálya: paradoxon, humor és változás.

Paradoxon: az élet misztérium, ne pazarold arra az időd, hogy megértsd.

Humor: őrizd meg a humorérzéked, főleg ha saját magadról van szó, ez mindennél több erőt ad.

Változás: soha semmi sem marad ugyanaz. 

Szókratész 

Hogy nem változott 1987. november 7-e óta semmi sem...Bennem nem. Ugyanaz és ugyanúgy él bennem, csak a szereplők változnak. És a zene is örök, max. jobban mélyül.... 

Néha unalmunkban, néha szeretetre vágyva, néha kibillenésünkben, néha szomorkodás helyett, néha a szembenézést elkerülendő - hívjuk, kérjük, keressük egymást.

Könnyebb veled, mint nélküled. Ezt hisszük. De nem így van.

Ha szembenézés helyett inkább oldalra nézegetek, elodázom az időt, és felhasznállak valamire, ami az én dolgom lenne, de nem teszem. Alibi lesz belőled, bűntárs, és amikor végképp minden összecsap a fejem felett, az is lehet, hogy bűnbak: "Miattad billentem ki." Nem látok mást, nem érzem a jelzéseket, csak azt tudom, hogy hozzád fordultam (segítségért), és most ez sem működik. Zátonyra futnak a kapcsolatok, mert nem tudnak olyat pótolni, ami nem belőlük, nem miattuk hiányzik.

Tele vagyunk mindannyian fel-felbukkanó hiányérzetekkel. Egy kiút van belőlük:

Megtalálni a középpontunkat! Egyedül!

Ahogy Eckhart Tolle idézi: “Sosem abból az okból vagy ideges, amiért gondolod.”

Engedd meg a feltételezést, hogy a felszín esetleg a belső miatt fodrozódik. Keresd a középpontod, a 'rendben van' érzését legbelül, míg lassan új rendszer alakul, egy magabiztos, erős belső világ, ami táplálja saját fontosságát.

Ha megízleled a kapaszkodás, támaszkodás, kucorgás, vacillálás helyett a saját lábadra állást, nem cseréled fel másra! Megnyugtató lesz tudni, hogy önmagadban egész és elérhető vagy, így az jöhet, aki valóban akar, és akit te is választasz.

Szöveg: Boda Gabriella, http://bodagabriella.wordpress.com/)