"Ugyanaz az Út, csak más lett a táj,

ami egykor égetett, mára már nem fáj.

Más lett a zsivaj is, más lett a szív,

elmélyülten hallgatom, ami magához hív.

Még mindig hiszem, hogy jó úton járok,

bár kevesebben lettek az igaz barátok,

mégis érzem, hogy minden rendben van,

könnyű békességgel fürdetem magam.

Ki köröttem áll, abban nincsen kétség,

nincsen zavaró szó, amitől elmenekülnék.

Szemeikből a lelkük visszamosolyog,

jó helyen állok itt, jó úton vagyok.

Ugyanaz az Út, de más szelek fújnak

utat engedek magamban valami újnak.

Valami újnak, ami hozzám tehet,

de az aki voltam, abból el nem vehet.

Hát jöjjön, aminek jönnie kell

elindulok lassan lehunyt szemekkel.

Vezet a „bent", amit fentről küldtek,

hogy itt lent ezt találjam meg.

Ezt, amit egykoron elvesztettem,

mert elhibázta az előző életem.

S, ha meglesz, mert meglesz; Fogom.

Mint egyetlen kincsemet úgy vigyázom...”

(Papp Ádám - Ugyanaz az Út)

Kép: Balaton -  Magaspart 2024. Innen: Balázs Ilona/Balatoni értékmentés FB