Ha majd egyszer nem leszek. Nem búcsúzom tőletek. A csend karjában ringatom magam. Ott élek majd boldogan. Ott leszek, ott legbelül. Hol a szeretet, olykor elszenderül. Bánatomban, a csendhez fordulok. S a szeretet hangján megszólalok. Én leszek a Nap, mely rátok nevet! Én leszek, a…

  "Még nem tudom, mi vagy nekem, áldás vagy büntetés. De elfogadlak, mint erem e lázas lüktetést. Hát vonj a sűrű méz alá, míg szárnyam-lábam befenem, s eláraszt villogó homállyal az irgalmatlan szerelem." (Szabó Magda: Elfogadlak)