Ha majd egyszer nem leszek.

Nem búcsúzom tőletek.

A csend karjában ringatom magam.

Ott élek majd boldogan.

Ott leszek, ott legbelül.

Hol a szeretet, olykor elszenderül.

Bánatomban, a csendhez fordulok.

S a szeretet hangján megszólalok.

Én leszek a Nap, mely rátok nevet!

Én leszek, a mosolyfakasztó apró szösszenet!

Én leszek, a vidám könnyetek!

A csend karjában, mindig ott leszek veletek!

Ott leszek, a madarak dalában.

Ott leszek, a mezők illatában.

Ott leszek, a zúgó patakokban.

Ott leszek, minden pillanatban.

Ott leszek, az alvó fákban.

Ott leszek, a világ minden zugában.

Ott leszek, az ünnepek hangulatában.

Ott leszek, a csend karjában.

Ha majd egyszer nem leszek.

Nem búcsúzom tőletek.

Nem hagyom, hogy kihaljon a szeretet.

Életre keltem akkor is, ha a világ kinevet!

(Jolie Taylor)