„Önvizsgálattal, megtaláljuk hányattatásaink forrását, minél fogva megragadhatjuk, és kijavíthatjuk azokat. A negatív érzelmek és a hiedelmek határozzák meg mit tapasztalunk. nincsenek „külső” okok. Felfedezzük a rejtett fizetséget, amelyet titkos tudattalan kivetítésekből nyerünk. Feltárhatjuk a mélyben megbúvó programjainkat, pusztán azáltal, hogy leírjuk nehezteléseink és sérelmeink litániáját, majd egyszerűen az ellentettjébe átfordítjuk őket. Amit érzelmi szinten „másoktól” kapsz, valójában csak egy tükröződése annak, amit magadban tartogatsz.
Az „emberek utálnak engem” - a saját belső gyűlöletünkből falad. Az „emberek nem törődnek velem” - a mások helyett, önnön boldogságunk, és saját előnyünkben való nárcisztikus élmélyülésünkből fakad. A „nem kapok elég szeretetet” - a mások felé irányuló szeretet elmulasztásából fakad. Az „emberek otrombák velem” - a másokkal való szívélyesség hiányából fakad. Az „emberek féltékenyek rám” belső féltékenységünkből bukkan fel. Eképpen, ha felelősséget vállalunk a világ alkotói szerepéért (nem pedig annak áldozata), akkor elég közel kerülünk a forrásához, ahol az helyrehozható. Ha szeretetteljesek vagyunk másokhoz, felfedezzük, hogy szeretettel és szeretetteljességgel vagyunk körülvéve. Mikor fenntartások nélkül támogatjuk az életet, anélkül, hogy bármiféle hasznot várnánk, az élet cserébe minket is támogat.”

David R. Hawkins – Én: Valóság és Szubjektivitás, 68. oldal