Néha unalmunkban, néha szeretetre vágyva, néha kibillenésünkben, néha szomorkodás helyett, néha a szembenézést elkerülendő - hívjuk, kérjük, keressük egymást.

Könnyebb veled, mint nélküled. Ezt hisszük. De nem így van.

Ha szembenézés helyett inkább oldalra nézegetek, elodázom az időt, és felhasznállak valamire, ami az én dolgom lenne, de nem teszem. Alibi lesz belőled, bűntárs, és amikor végképp minden összecsap a fejem felett, az is lehet, hogy bűnbak: "Miattad billentem ki." Nem látok mást, nem érzem a jelzéseket, csak azt tudom, hogy hozzád fordultam (segítségért), és most ez sem működik. Zátonyra futnak a kapcsolatok, mert nem tudnak olyat pótolni, ami nem belőlük, nem miattuk hiányzik.

Tele vagyunk mindannyian fel-felbukkanó hiányérzetekkel. Egy kiút van belőlük:

Megtalálni a középpontunkat! Egyedül!

Ahogy Eckhart Tolle idézi: “Sosem abból az okból vagy ideges, amiért gondolod.”

Engedd meg a feltételezést, hogy a felszín esetleg a belső miatt fodrozódik. Keresd a középpontod, a 'rendben van' érzését legbelül, míg lassan új rendszer alakul, egy magabiztos, erős belső világ, ami táplálja saját fontosságát.

Ha megízleled a kapaszkodás, támaszkodás, kucorgás, vacillálás helyett a saját lábadra állást, nem cseréled fel másra! Megnyugtató lesz tudni, hogy önmagadban egész és elérhető vagy, így az jöhet, aki valóban akar, és akit te is választasz.

Szöveg: Boda Gabriella, http://bodagabriella.wordpress.com/)