Emberi alakot öltöttem, s e birodalomba jöttem.
Az önzés hálójába kerültem, ezért nem értettem semmit.
Amikor józannak hittem magam, részeg voltam.
Amikor szerencsésnek véltem magam, kárt vallottam.
Amikor őszintének gondoltam magam, hazudtam.
Amikor azt hittem, hogy elrejtőztem, kitárulkoztam a világ előtt.
Röviden szólva a Teremtő az idők kerekének közepére helyezett engem, mint a fazekas az agyagot, s úgy megforgatott, mint ahogy a malomkerék forog.

Egyszer vizes köcsöggé formált, másszor porcelán csészévé.
Vályogtéglává a palotaépítéshez, vagy az út porává, akire mindenki rátapos.
Felemelt és rózsává tett, porba vetett, s hamu lettem.
Hol szerettek, hol megvetettek az emberek.
Néha emberré, néha növénnyé, néha pedig élettelen anyaggá változtatott.
Falevéllé, azután porrá tett.
Öreggé, majd fiatallá, királlyá, majd koldussá.
Jelenlevővé vagy emlékké.
Fortyogtam üstben, pihentem kincstárban.
Voltam szolga, akit eladtak, s voltam kikiáltó, aki elad.
Játszottam és nyertem, máskor tévedtem és legyőzettem.
Orvossá és uralkodóvá tett.
Selyemszövővé, ékszerésszé, gyógyfű-árussá tett.
Pamuttá és pamutszövővé tett.
Hol borbély voltam, hol aranyműves.
Szakács és elöljáró, kovács és fűtő.
Hol keletre vetett, hol nyugatra.
Hol a tengerek halává, hol a hegyek szarvasává tett.
Vadász voltam, vadra vadásztam.
Vad voltam, rám vadásztak.
Tudós voltam, olvastattam, tudatlan voltam, olvasni tanultam.

Röviden: Nem maradt a világon olyan forma, amit meg ne jártam volna.

Tanítvány voltam és tanultam, majd mester lettem és tanítottam.
Apám fiává tett engem, majd anyámat tette az én fiammá.
Apámat lányommá tette, majd engem tett apám anyjává.
Gyerekké tett, mások tápláltak, majd azok lettek gyerekek, és én tápláltam őket.

De minek is fárasszalak titeket ezzel!
Hányszor születtem meg anyaméhből!
Hányszor szálltam a magasba a felhőkkel!
Hányszor hullottam a földre az esővel!
Hányszor voltam halász és hányszor vadmadár.
Hányszor pogány és hányszor igazhitű.
Hányszor kerültem sötétségbe és hányszor világosságra.
Hány bajból menekültem meg.
Hány féle dzsinnel találkoztam.
Hány ezer ruhát öltöttem magamra.
Hány ezer évig adtam tovább a tudást.
Hány ezer nevem és csúfnevem volt.
Hány ingből dugtam ki a fejem.
Hány ezer alakban tűntem fel.
Röviden szólva az önzés ereje egyik útról a másikra űzött, edényből edénybe öntött.
Nyelv el nem mondhatja, toll le nem írhatja, mennyit vándoroltam faluról falura, városról városra.

#KajguszuzAbdál #Bolondokkönyve részlet.