Az igazi növekedéshez és fejlődéshez a legfontosabb az alázat gyakorlása és alapelve. Sokkal kevésbé fájdalmas önként tanúsítani alapvetően alázatos magatartást, mint hogy az erre való képtelenség fájdalmas következményei kényszerítsenek rá. A bizonyos társadalmi rétegekben élő közvélemény és a róla alkotott kép ellenére az alázat a szakértelem, bölcsesség és érettség jele. Mivel az igazság a leglényegesebb kérdés és végső valóság, amin az alázat alapszik, az alázat önmagában véve nem gyengeség. Az alázat inkább azt fedi fel, hogy az elme legfeljebb csak „tud valamiről”, és azt, hogy látszat és lényeg közt képtelen különbséget tenni.

~ részlet Dr. David R. Hawkins „365 napi elmélkedés A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJÁN” című könyvéből, 119. oldal ~