Főnix

2019. július 04. - Anna G.

Nem adtam fel és mindig csak előre tartok! ;)  

Szerelem

Szeretem. Ennyi.

A legszebb díszdoboz a szíved, benne az ajándék a szeretet, amit az éjszaka csendjében szépen leteszel a küszöbre. Annak a küszöbére, akinek szánod. És vársz. És reménykedsz. Reménykedsz, hogy kinyílik az ajtó, egy gyengéd kéz felemeli, kibontja, és magához öleli. Mert titokban erre vágyott. Mert megkapta a legszebb ajándékot, amiről valaha álmodott. A te szívedet, benne a te szeretetedet. És ha ez megtörténik, mindketten ajándékot kaptok. Egymást.

(Csitáry-Hock Tamás)

42234493_2235668269808247_5077075192719605760_n.jpg

 

És akkor...jött Tenkes kapitánya! Ja nem, Seneca...

Azoknak a legrövidebb és legzaklatottabb az életük, akik a múltról megfeledkeznek, a jelennel nem törődnek, a jövőtől félnek, s midőn eljutnak végórájukhoz, akkor - későn - fogják fel a nyomorultak, hogy oly sokáig voltak elfoglaltak, s eközben nem csináltak semmit.

Senki sem viselhet sokáig álarcot.

Az élet semmit sem ad a halandónak munka nélkül. 

Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál. 

Úgy alakítsuk tehát lelkünket, mintha már a befejezéshez értünk volna. Semmit se halasszunk el. Naponta egyenlítsük ki a számlánkat az élettel szemben. Az életnek az a legnagyobb hibája, hogy mindig befejezetlen, valamit mindig elszalasztunk belőle.

Maradj szorosan a nyomában annak, amibe belefogtál, s talán eljutsz a csúcsig, vagy oda, ahol egyedül te érted meg, hogy még nincs itt a csúcs."

  37003628_2011924815504930_8907170372655251456_n.jpg

Szárnyad voltam

Szárnyakat adtam, repüljünk el
Hátha akad egy tisztább, romlatlanabb hely
Vagy valahol együtt építjük fel
Találd meg így is, hogy már nélkülem

Repülsz-e még? Nem látlak már.
Vagy valahol végleg leszálltál? Vagy zuhantál?

Szárnyad voltam, sorsod, szerencséd
Te minden voltál. Élet. Ajándék.
Nem tudom, ki küldött s ha küldött miért vitt el
Válasz erre sem lesz már sosem.

A kulcsokat hozzám - hányan úgy hitték -
valahol mélyre ástam, ne is keressék.
Amikor jöttél, mosolyogtál.
Egyedül csak Te láttad, sose volt rajtam zár.

Repülsz-e még? Nem látlak már.
Vagy valahol végleg leszálltál? Vagy zuhantál?

Szárnyad voltam, sorsod, szerencséd
Te minden voltál. Élet. Ajándék.
Nem tudom, ki küldött. S ha küldött miért vitt el
Válasz erre se lesz már sosem."

Mobilmánia

https://youtu.be/8IFuJJexBbk 

cseriviragpacsirta.jpg

 

Türelem virágai...

„Ha vágyaid nem teljesülnek, gondold át, hogy ennek biztosan jó oka van. Légy türelmes. Legyen bátorságod önmagadra támaszkodni, és a kötődés-mentességet, ragaszkodás-mentességet gyakorolni. Legyen bátorságod a saját kétségeidet megkérdőjelezni, mielőtt másokat megkérdőjeleznél, és felismerni, hogy ezek a kétségek saját elméd negatív oldalai.
Cselekedj ügyesen, szeretettel, türelemmel, bátran, és emlékezz rá, hogy a szeretet nem rejt magában elvárásokat másokkal szemben. Az igazi szeretet az, ha önzetlenül teszel valamit másokért.
Kötelességed teljesítése szeretettel olyan, mint a lótuszvirág, melyet nem szennyez be az iszap, melyben nő. Tanuld meg, hogy ezen a világon minden azért van, hogy használd, de soha ne birtokold.”

(Szvámi Ráma)

37696655_1814230585334884_9184130763212193792_n.jpg

Középpont

Néha unalmunkban, néha szeretetre vágyva, néha kibillenésünkben, néha szomorkodás helyett, néha a szembenézést elkerülendő - hívjuk, kérjük, keressük egymást.

Könnyebb veled, mint nélküled. Ezt hisszük. De nem így van.

Ha szembenézés helyett inkább oldalra nézegetek, elodázom az időt, és felhasznállak valamire, ami az én dolgom lenne, de nem teszem. Alibi lesz belőled, bűntárs, és amikor végképp minden összecsap a fejem felett, az is lehet, hogy bűnbak: "Miattad billentem ki." Nem látok mást, nem érzem a jelzéseket, csak azt tudom, hogy hozzád fordultam (segítségért), és most ez sem működik. Zátonyra futnak a kapcsolatok, mert nem tudnak olyat pótolni, ami nem belőlük, nem miattuk hiányzik.

Tele vagyunk mindannyian fel-felbukkanó hiányérzetekkel. Egy kiút van belőlük:

Megtalálni a középpontunkat! Egyedül!

Ahogy Eckhart Tolle idézi: “Sosem abból az okból vagy ideges, amiért gondolod.”

Engedd meg a feltételezést, hogy a felszín esetleg a belső miatt fodrozódik. Keresd a középpontod, a 'rendben van' érzését legbelül, míg lassan új rendszer alakul, egy magabiztos, erős belső világ, ami táplálja saját fontosságát.

Ha megízleled a kapaszkodás, támaszkodás, kucorgás, vacillálás helyett a saját lábadra állást, nem cseréled fel másra! Megnyugtató lesz tudni, hogy önmagadban egész és elérhető vagy, így az jöhet, aki valóban akar, és akit te is választasz.

Szöveg: Boda Gabriella, http://bodagabriella.wordpress.com/)

33299872_1971016786272884_5866810440255799296_n.jpg

 

Alázat

Az igazi növekedéshez és fejlődéshez a legfontosabb az alázat gyakorlása és alapelve. Sokkal kevésbé fájdalmas önként tanúsítani alapvetően alázatos magatartást, mint hogy az erre való képtelenség fájdalmas következményei kényszerítsenek rá. A bizonyos társadalmi rétegekben élő közvélemény és a róla alkotott kép ellenére az alázat a szakértelem, bölcsesség és érettség jele. Mivel az igazság a leglényegesebb kérdés és végső valóság, amin az alázat alapszik, az alázat önmagában véve nem gyengeség. Az alázat inkább azt fedi fel, hogy az elme legfeljebb csak „tud valamiről”, és azt, hogy látszat és lényeg közt képtelen különbséget tenni.

~ részlet Dr. David R. Hawkins „365 napi elmélkedés A MEGVILÁGOSODÁS ÚTJÁN” című könyvéből, 119. oldal ~38405357_926121980908022_4921212886837100544_n.jpg

 

 

 

 

 

Nyolcadok

"Bármely tennivalód is akad, még ha nagyon sürgős és halaszthatatlan is, ne bocsátkozz vitába vagy válj izgatottá. Bizonyos ugyanis, hogy minden, amit teszel, legyen az kicsi vagy nagy dolog, csupán a probléma egynyolcad része, míg a háborítatlan állapot megőrzése, még ha sikertelen is, annak hétnyolcada. Ha tehát valamely feladat tökéletes elvégzésére törekszel, próbáld megvalósítani azt ami, mint említettem, a probléma egynyolcad része, és ugyanakkor a zavartalan állapotot megőrizni, ami a többi hétnyolcad rész. Ha a feladatod elvégzése érdekében elkerülhetetlenül elkapna az indulat és valakivel vitázva mindkettőtöket megsértenéd, tudnod kell, hogy kár hetet elveszítened egynyolcad kedvéért. " (Szent Abba Dorotheusz)

37121018_2273681879339163_8398604454777061376_n.jpg

 

Motiváció

GYÓGYÍTÓ FÉLTÉKENYSÉG / IRIGYSÉG
(Jeff Foster - fordította:Zsolt Olajos)

Ezt valószínűleg nehéz lesz olvasnod: a féltékenység/irigység nem a másik személyről, hanem mindig RÓLAD szól - a figyelmen kívül hagyott, nem értékelt, nem érzékelt és nem szeretett érzéseidről, és mindennek a legmélyén, a mások kontrollálására (mit csinálnak, mit szeretnének, ki szereti őket) irányuló frusztrált vágyadról, és végső soron, az Univerzum kontrollálására vonatkozó késztetésedről. Aúúú, ez aztán erős gyógyszer.

A féltékenység/irigység a különálló Én lázadási kísérlete az őt leginkább fenyegető dolog, a feltétel nélküli szeretet ellen.
Ismerd el: valaki más kapja az összes figyelmet, a szeretet, az elismerést, a sikert, a dicsőséget, téged pedig kinn hagytak a hidegben, elszigetelve, elfelejtve, kudarcként - egyáltalán nem különlegesen. A féltékenység a másikat egyfajta riválisként, ellenségként, a saját utad fenyegetéseként kezeli. Az életet hatalmas versenynek látja, az örömöt pedig ritka portékának. És ha egyszer ezen az úton végigmész, milliónyi riválissal és az öröm milliónyi akadályával találkozol. A féltékenység másvalakitől vagy másvalamitől teszi függővé a békéd. Azt mondja: "Nem lehetek békében, amíg ők .... " (fejezd be a mondatot). Más kezébe adod a hatalmat magad felett, majd haragszol rájuk, amikor elveszik ezt a hatalmat, ami nem is volt nekik!! A figyelmed által adtad azt nekik!

A féltékenység könnyen lecsaphat, amikor bizonytalan vagy és kétségeid vannak a saját Utadról. Hogy elkerüld a fájdalmat és azt, hogy őszinte légy saját bizonytalanságodat illetően, a fókuszod átteszed magadról másra, elkezdesz összehasonlítgatni és mentálisan háborúzni. Azt akarod, amit ők látszólag birtokolnak. "EZ miért nem VELEM történik?" - kérdezed. Minden csak rólam szól. Rólam, rólam, rólam. Én én én én én én. Az egót az összehasonlítás és a hatalmi harcok éltetik.

HOL ÉS MIKOR KEZDŐDHET A GYÓGYULÁS? Az egyetlen hely és idő, az Itt és Most. Kezdd azzal, hogy a saját erőd egyetlen forrásához fordulsz: a jelen pillanathoz. Éld át, amit tapasztalsz, mélyen. Érezd, ahogy a féltékenység éget, fáj, lüktet a torkodban, a mellkasodban, a gyomrodban. Érezd az erőt, ami ott van, az élet vulkanikus erejét, az erőt, amely univerzumokat teremt. Távolítsd el magát a "féltékenység" szót/címkét/koncepciót és érezd közvetlenül a nyers testi érzeteid anélkül, hogy megítélnéd, anélkül, hogy próbálnád "jobbá" tenni őket. Érezd az elevenséget. Lépj kapcsolatba a saját bizonytalanságoddal, kételyeiddel, az erőtlenséged érzéseivel. Érezd azt a jó öreg ismerőst - a sürgős késztetésed, hogy kontrolláld a világot onnan, ahol vagy.

Ne fordulj el! Ha elfordulsz az azonnali testi megtapasztalásaidtól, megjelenik az elkülönülés és ezáltal, a félelem. Lassíts le! Tudatosan kezdd el megvilágítani a fájó és elfeledett helyeket saját Magadban. Nyújts gyengédséget és kedvességet a benned lévő elveszett gyermeknek, akire sosem figyeltek, aki mindig a szeretet és a megértés után áhítozott, aki mindig nagyon messze érezte magát az élettől és a mókától. Aki elpusztítana egy teljes univerzumot csak hogy figyelmet kapjon. Érezd ennek az ártatlanságát.
Talán arról a helyről kitekintve, ahol mélyen elfogadod saját magad úgy ahogyan vagy, elkezdesz együttérzéssel viseltetni azok iránt, akiket korábban a riválisaidnak neveztél. Talán képes leszel rá, hogy megünnepeld a boldogságukat és eredményeiket. Részévé és nem bírájává válsz a jólétüknek. Talán képes leszel tanulni az ex-ellenségeidtől vagy legalábbis inspirációt meríteni belőlük. Vagy éppen elfeledkezel róluk teljesen, elengeded, hogy ismerd a tapasztalásukat, és járni tudod a saját utad. Meglátod majd, hogy ebben az univerzumban mindenkinek jut hely arra, hogy a saját útját járja, hogy megtalálja a saját boldogságát, hogy eljárja a saját táncát. Téged is beleértve. Az öröm nem abból származik, hogy mások útját próbáljuk járni, és nem abból, hogy megakadályozzuk, hogy valaki a saját útját járja. És egészen biztos nem abból származik, hogy próbáljuk elvenni más boldogságát!

A féltékenység/irigység (mikor ellenállunk neki és vakon cselekszünk az ellenében) bántani fog bennünket és a körülöttünk lévőket, további konfliktust és elválasztást szülve. De ha egyszer elismerjük, megértjük, megöleljük és még szeretjük is, a féltékenység jó szolgálatot fog tenni, hogy kinyisd még inkább a szíved, az alázatosság nagyszerű helyére kalauzolva téged, megszabadítva attól a szörnyű szükségtől, hogy mindenkit és mindent kontrollálj magad körül. Engedd meg, hogy a féltékenység egy újabb zseniális meghívás legyen a Jelenbe! Engedd, hogy feltörje a szíved és kinyissa azt az Itt és Mostban. Engedd meg, hogy megtanítson az alázatosságra és a lassúságra.

Engedd, hogy arra emlékeztessen: soha többé ne hanyagold el önmagad.

Tudd, hogy soha nem vagy áldozat, csak a saját érzékelésedben."

(Jeff Foster)

 31945017_2158764107497608_3732576165068537856_n.jpg

Nefelejcs

Minél többször mondjuk, hogy "szeretlek", a szó annál üresebbé válik.

A szeretet egy olyan állapot, amiben ha benne vagyunk, eszünk ágában sincs beszélni.

Az esetek többségében nem akkor mondjuk, hogy "szeretlek", amikor éppen érezzük is, hanem akkor, amikor félünk.

Félünk, hogyha nem mondjuk, baj lesz.

Vagy egyszerűen csak nem tudunk mást mondani, s nem tudunk mást hallani.

Megszoktuk, hogy mi szeretünk, s szeretve vagyunk.

A félelem a szeretet ellentéte.

Egymás ellenpólusai.

Egyikről sem szívesen beszél az ember, ha valóban érzi.

Inkább kifejezi valahogy.

Máshogy.

Szavak nélkül.

Valódi, hihető, konkrét cselekedetekkel.

És akkor hiteles marad. Minek következtében épít.

Épít és ad.

Nem pedig elvesz,

és nem az ürességbe taszít.

Mert akit túlszeretnek, az sajnos előbb vagy utóbb üresnek érzi magát.

És fél.

... és haragszik."

Kerekes Andrea, rendszerterapeuta - http://sorskapu.hu
forrás: https://www.facebook.com/sorskapu/?hc_ref=ARQnIxXD0a798Azgft_jUV1Of9pb7dSr63R246KedwYlW1vqx4Md6bmd7TLTnrG9RGM&fref=nf

32376735_1893581420681799_4440279001834979328_n.jpg

Szavakon túl

Hűség és bátorság csak olyan emberek körében tanyázik, akik tiszta lelkiismerettel vannak egymás iránt: akiknek mosolyába nincsen kés göngyölve, szavaik pedig nem arra valók, hogy a szándékaikat eltitkolják velük."

Sütő András

39883561_1964328153588915_3438163681710440448_n.jpg

Új utakon...

Bár a kreatív élethez vezető utak és eredményei elképesztően széles skálán mozognak, egyvalamit garantálhatok: a kreatív élet felfokozott életet jelent. Egy nagyobb, boldogabb, kiteljesedettebb és pokolian érdekes életet. Ily módon élni - folyamatosan és makacsul előhozni a bennünk rejlő kincseket - már önmagában véve is művészet."

Elizabeth M. Gilbert

"A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége vágyik, legyenek másoké. Nekem, ó Mindenható! adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindég felfelé vezet..."

Eötvös József

"A feltételekhez kötött lét szenvedéssel jár. A szenvedésnek van oka, van vége, és vannak utak, melyek elvezetnek a végéhez."

Buddha

35052273_177278536288045_8360940447744393216_n.jpg

Az Univerzum dolgozik

32891531_1971016669606229_8789697201723932672_n.jpg

"Valójában nem azt akarod, amiről azt hiszed, hogy akarod
Csupán azt akarod, hogy véget érjen az akarásod
Hogy ne szenvedj hiányt semmiben
És egzisztenciálisan teljes és egész légy

De nem csak egy újabb akarás ez?
Talán mindközül a legnagyobb?

Az "akarás" valójában azt jelenti:"hiány"
Tehát a kérdés így hangzik:
Miben szenvedsz valójában hiányt?
Ebben a pillanatban híján vagy bárminek?

A gondolkodás azt mondja: igen
A gondolkodás sorra vesz mindent , ami hiányzik
A gondolkodás szerint bizonyos tárgyak, emberek
Élmények teljessé tennék ezt a pillanatot
A gondolkodás mindig keres valamit
Mindig hasonlítgat
Azt mondja " Ha megkapod, amit akarsz
A hiány örökre elillan

És teljes lesz az életed"

Szerezd meg, amit akarsz,és nincs több hiány!
Látod ebben a becsapást?
Ez a mechanizmus teljes mértékben azt szolgálja,hogy távol tartson attól
Amit valójában akarsz

Mi a valódi bőség?
Nem az , hogy megkapod, amit akarsz
Nem az, hogy betöltesz egy hiányt
Hanem az , hogy felismered: A jelen pillanat soha semminek nincs híján
Már most is csordultig tele van látványokkal,hangokkal, illatokkal
Érzésekkel és gondolatokkal
Színekkel és minden képzeletet felülmúló formákkal

A hiány gondolata vagy érzése
A "valami hiányzik" érzete
Valójában része a jelen pillanat teljességének
Nem fenyegetés rá nézve
A Most gazdagságának a része
Nem ellenség
Hanem szívesen látott vendég lényed végtelen nyitott terében
Egy teára érkező régi barát

A tér nincs híján semminek

Mert telve van mindennel
Lehetőségekkel teljes
Kílátásokban gazdag

Az elme összetéveszti a békességet "valaminek a távollétével"
A teret az "ürességgel"
A határtalan befogadóképességet a "hiánnyal"
És máris indulhat a játék
Az ellentétek utáni kutatás
A célok utáni vágyakozás

Valójában nem azt akarod, amiről azt hiszed hogy akarod
És ezért nem tesz "téged" tartósan elégedetté
Amikor megkapod amit akarsz

Az, aki valójában vagy, semmit sem "akar"
Sosem hallott a "hiányról"
Már most is elégedett a jelen pillanattal
Mivel ő maga a jelen pillanat
Éppen úgy, ahogyan van

Ez a valódi bőség:
Emlékezni arra, aki valójában vagy
Az időt és a változást me

Az időt és a változást megelőzően

Ezek az univerzum páratlan kincsei:
Egy lélegzet
Az elevenség egyszerű érzése

Ha megkapod, amiről azt hitted, hogy akarod
És megszerzed a világegyetem minden anyagi és lelki gazdagságát

Az még csak meg sem közelítheti ezt

Amikor semmi sem tartozik hozzád
Minden a tiéd

A jelen pillanat különös és váratlan főnyeremény"

Jeff Foster: Belszeretni a jelen Pillanatba

http://ursuslibris.hu/a-legmelyebb-elfogadas/

 

"Mondjam vagy ne mondjam?"

 

"Kapcsolatainkban addig minden simán szokott menni, amíg a felek hasonlóan gondolkoznak, ugyanarra vágynak vagy a megszokott szerepek mindenkinek megfelelnek. Nehézségek rendszerint akkor jelentkeznek, amikor a feleknek különböző igényeik támadnak, esetleg egyikük viselkedése a másiknak terhére van vagy bántja. Ezekben a konfliktushelyzetekben nem mindegy, hogy határainkat a többiek tiszteletben tartják, vagy átlépik… illetve az sem mindegy, hogy Mi tiszteletben tartjuk-e partnerünk határait, azaz személyének különbözőségét

A kommunikáció által egyfelől kapcsolódunk másokhoz, másfelől jelezzük saját személyünk különbözőségét, önállóságát, tehát jelezzük határainkat. Kapcsolatainkban legtöbbször észrevétlenül zajlanak a határkijelölések: például előfordulhat, hogy automatikusan témát váltunk vagy elütünk egy viccet, ha beszélgetés közben partnerünk túlságosan személyes témát kezd feszegetni. Sokkal szembetűnőbb határkijelölés már, amikor valaki kerek-perec azt mondja: „nem szeretnék most erről beszélni”, „nem csinálom meg”, „szerintem nem”. A „nem”-et mondás lényegi üzenete, hogy én én vagyok, nem te és mást gondolok, mások a határaim is, mint a tied.

AZÉRT FONTOS, HOGY KIJELÖLJÜK, ÉS SZÜKSÉG ESETÉN MEGVÉDJÜK A HATÁRAINKAT, MERT SAJÁT JÓ KÖZÉRZETÜNK ÉS POZITÍV ÖNÉRTÉKELÉSÜNK MÚLHAT RAJTA."

Szuper írás Adamik Esztertől, itt többet:

http://mindset.co.hu/mondjam-vagy-ne-mondjam-visszajelzesek-es-hatarsertesek-kapcsolatainkban/

37778088_1990940140945926_5449987124059176960_n.jpg

Egyensúly

"Ha úgy tudsz adni, hogy nem vársz érte fizetséget, és úgy tudsz kapni, hogy nem érzed azt, hogy tartozol, akkor eldöntheted, hogy adsz vagy nem adsz, és sohasem maradsz adósa senkinek. És soha senki nem fog neked tartozni semmivel."  (Jorge Bucay)

37651311_1674341139345319_5929556085634498560_n.jpg

 

Bizalom és szeretet

EGYÜTT LÉLEGEZNI
Könnyű a másikat kioktatni, prédikálni, előre gyártott válaszokat adni.
Könnyű szakértőnek lenni.
Nehezebb meghallgatni, valóban meghallani.
Csendben lenni és várni.
Teret adni a másiknak.
Teljes lényeddel befogadni.
Amikor azt hiszed, tudod mi a „legjobb” valakinek,
Amikor saját elképzelésed lázba hoz,
És nagyszerű tanácsokkal akarsz előrukkolni,
Vegyél egy nagy levegőt.
Lassíts.
Bízz.
A barátodnak talán most nem a „legjobbra” van szüksége.
A valódi kapcsolódás a legpotensebb gyógyszer lehet.
Néha az igazi válaszok akkor jelennek meg,
Amikor engedjük a kérdéseket lélegezni."


-Jeff Foster

200px-blue_and_green_feather.png

 

 

 

Éld a napot

Aranyosi Ervin : Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,
– és az embernek is számtalan hibája, –
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha “délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek. 

16-9.jpg

 

Túllépni a szívemen

"A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek.

Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel és nehézségekkel. Ilyenkor elkeseredik, mert úgy érzi, hogy nem fejlődött semmit, hiszen az élet kellemetlenségei újra meg újra visszatérnek.

- Ezen egyszer már keresztülmentem - panaszolja a szívének.

- Valóban, ezen már keresztülmentél - válaszolja a szíve. - De nem léptél túl rajta.

És a fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.

(P. Coelho: A fény harcosának kézikönyve)" 

Nehéz a lecke...nem vagyok jól tanuló benne...:(

Kapcsolódó kép