Mindig van megoldás...

Főnix

Főnix

Új utakon...

2018. június 20. - Anna G.

Bár a kreatív élethez vezető utak és eredményei elképesztően széles skálán mozognak, egyvalamit garantálhatok: a kreatív élet felfokozott életet jelent. Egy nagyobb, boldogabb, kiteljesedettebb és pokolian érdekes életet. Ily módon élni - folyamatosan és makacsul előhozni a bennünk rejlő kincseket - már önmagában véve is művészet."

Elizabeth M. Gilbert

"A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége vágyik, legyenek másoké. Nekem, ó Mindenható! adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindég felfelé vezet..."

Eötvös József

"A feltételekhez kötött lét szenvedéssel jár. A szenvedésnek van oka, van vége, és vannak utak, melyek elvezetnek a végéhez."

Buddha

35052273_177278536288045_8360940447744393216_n.jpg

Az Univerzum dolgozik

32891531_1971016669606229_8789697201723932672_n.jpg

"Valójában nem azt akarod, amiről azt hiszed, hogy akarod
Csupán azt akarod, hogy véget érjen az akarásod
Hogy ne szenvedj hiányt semmiben
És egzisztenciálisan teljes és egész légy

De nem csak egy újabb akarás ez?
Talán mindközül a legnagyobb?

Az "akarás" valójában azt jelenti:"hiány"
Tehát a kérdés így hangzik:
Miben szenvedsz valójában hiányt?
Ebben a pillanatban híján vagy bárminek?

A gondolkodás azt mondja: igen
A gondolkodás sorra vesz mindent , ami hiányzik
A gondolkodás szerint bizonyos tárgyak, emberek
Élmények teljessé tennék ezt a pillanatot
A gondolkodás mindig keres valamit
Mindig hasonlítgat
Azt mondja " Ha megkapod, amit akarsz
A hiány örökre elillan

És teljes lesz az életed"

Szerezd meg, amit akarsz,és nincs több hiány!
Látod ebben a becsapást?
Ez a mechanizmus teljes mértékben azt szolgálja,hogy távol tartson attól
Amit valójában akarsz

Mi a valódi bőség?
Nem az , hogy megkapod, amit akarsz
Nem az, hogy betöltesz egy hiányt
Hanem az , hogy felismered: A jelen pillanat soha semminek nincs híján
Már most is csordultig tele van látványokkal,hangokkal, illatokkal
Érzésekkel és gondolatokkal
Színekkel és minden képzeletet felülmúló formákkal

A hiány gondolata vagy érzése
A "valami hiányzik" érzete
Valójában része a jelen pillanat teljességének
Nem fenyegetés rá nézve
A Most gazdagságának a része
Nem ellenség
Hanem szívesen látott vendég lényed végtelen nyitott terében
Egy teára érkező régi barát

A tér nincs híján semminek

Mert telve van mindennel
Lehetőségekkel teljes
Kílátásokban gazdag

Az elme összetéveszti a békességet "valaminek a távollétével"
A teret az "ürességgel"
A határtalan befogadóképességet a "hiánnyal"
És máris indulhat a játék
Az ellentétek utáni kutatás
A célok utáni vágyakozás

Valójában nem azt akarod, amiről azt hiszed hogy akarod
És ezért nem tesz "téged" tartósan elégedetté
Amikor megkapod amit akarsz

Az, aki valójában vagy, semmit sem "akar"
Sosem hallott a "hiányról"
Már most is elégedett a jelen pillanattal
Mivel ő maga a jelen pillanat
Éppen úgy, ahogyan van

Ez a valódi bőség:
Emlékezni arra, aki valójában vagy
Az időt és a változást me

Az időt és a változást megelőzően

Ezek az univerzum páratlan kincsei:
Egy lélegzet
Az elevenség egyszerű érzése

Ha megkapod, amiről azt hitted, hogy akarod
És megszerzed a világegyetem minden anyagi és lelki gazdagságát

Az még csak meg sem közelítheti ezt

Amikor semmi sem tartozik hozzád
Minden a tiéd

A jelen pillanat különös és váratlan főnyeremény"

Jeff Foster: Belszeretni a jelen Pillanatba

http://ursuslibris.hu/a-legmelyebb-elfogadas/

 

"Mondjam vagy ne mondjam?"

 

"Kapcsolatainkban addig minden simán szokott menni, amíg a felek hasonlóan gondolkoznak, ugyanarra vágynak vagy a megszokott szerepek mindenkinek megfelelnek. Nehézségek rendszerint akkor jelentkeznek, amikor a feleknek különböző igényeik támadnak, esetleg egyikük viselkedése a másiknak terhére van vagy bántja. Ezekben a konfliktushelyzetekben nem mindegy, hogy határainkat a többiek tiszteletben tartják, vagy átlépik… illetve az sem mindegy, hogy Mi tiszteletben tartjuk-e partnerünk határait, azaz személyének különbözőségét

A kommunikáció által egyfelől kapcsolódunk másokhoz, másfelől jelezzük saját személyünk különbözőségét, önállóságát, tehát jelezzük határainkat. Kapcsolatainkban legtöbbször észrevétlenül zajlanak a határkijelölések: például előfordulhat, hogy automatikusan témát váltunk vagy elütünk egy viccet, ha beszélgetés közben partnerünk túlságosan személyes témát kezd feszegetni. Sokkal szembetűnőbb határkijelölés már, amikor valaki kerek-perec azt mondja: „nem szeretnék most erről beszélni”, „nem csinálom meg”, „szerintem nem”. A „nem”-et mondás lényegi üzenete, hogy én én vagyok, nem te és mást gondolok, mások a határaim is, mint a tied.

AZÉRT FONTOS, HOGY KIJELÖLJÜK, ÉS SZÜKSÉG ESETÉN MEGVÉDJÜK A HATÁRAINKAT, MERT SAJÁT JÓ KÖZÉRZETÜNK ÉS POZITÍV ÖNÉRTÉKELÉSÜNK MÚLHAT RAJTA."

Szuper írás Adamik Esztertől, itt többet:

http://mindset.co.hu/mondjam-vagy-ne-mondjam-visszajelzesek-es-hatarsertesek-kapcsolatainkban/

37778088_1990940140945926_5449987124059176960_n.jpg

Egyensúly

"Ha úgy tudsz adni, hogy nem vársz érte fizetséget, és úgy tudsz kapni, hogy nem érzed azt, hogy tartozol, akkor eldöntheted, hogy adsz vagy nem adsz, és sohasem maradsz adósa senkinek. És soha senki nem fog neked tartozni semmivel."  (Jorge Bucay)

37651311_1674341139345319_5929556085634498560_n.jpg

 

Bizalom és szeretet

EGYÜTT LÉLEGEZNI
Könnyű a másikat kioktatni, prédikálni, előre gyártott válaszokat adni.
Könnyű szakértőnek lenni.
Nehezebb meghallgatni, valóban meghallani.
Csendben lenni és várni.
Teret adni a másiknak.
Teljes lényeddel befogadni.
Amikor azt hiszed, tudod mi a „legjobb” valakinek,
Amikor saját elképzelésed lázba hoz,
És nagyszerű tanácsokkal akarsz előrukkolni,
Vegyél egy nagy levegőt.
Lassíts.
Bízz.
A barátodnak talán most nem a „legjobbra” van szüksége.
A valódi kapcsolódás a legpotensebb gyógyszer lehet.
Néha az igazi válaszok akkor jelennek meg,
Amikor engedjük a kérdéseket lélegezni."


-Jeff Foster

200px-blue_and_green_feather.png

 

 

 

Éld a napot

Aranyosi Ervin : Éld a napot

Minden egyes kornak van valami bája,
– és az embernek is számtalan hibája, –
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?
A betegség jelzés, könnyebb elviselned,
ha megérted azt, mit lelked üzen véle:
– csökken a fájdalom, legyen bármiféle!

Életedben biztos, sok volt, aki bántott.
Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott?
Elengedted-e már a haragos múltat?
Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad?

S volt-e olyan ember, akit te bántottál?
Önmagadnak ezért meg is bocsátottál?
Patyolat tiszta már lelkiismereted?
Ha ez így van, tested nem is lehet beteg.

Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,
szereteted szórd szét, szerte a határban,
szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára,
napfényre mosolygó, gyenge kis virágra.

Vizek csobogása vidámítsa lelked,
szeretet szikrája gyúljon lángra benned!
Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,
szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

És az emberekkel légy megértő, kérlek!
Mindegyik másképpen keresi a szépet.
Az sem tehet róla, aki még nem érti,
hogy a gondolata, a másikat sérti.

Mindig azt keresik, ami jónak látszik,
ám az élet néha “délibábot” játszik.
Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked,
a nyugalom leljen otthonára benned!

Élvezd ki a világ millió csodáját,
és ne keresd többé a mások hibáját.
Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek,
akit az emberek, s angyalok szeretnek. 

16-9.jpg

 

Túllépni a szívemen

"A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek.

Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel és nehézségekkel. Ilyenkor elkeseredik, mert úgy érzi, hogy nem fejlődött semmit, hiszen az élet kellemetlenségei újra meg újra visszatérnek.

- Ezen egyszer már keresztülmentem - panaszolja a szívének.

- Valóban, ezen már keresztülmentél - válaszolja a szíve. - De nem léptél túl rajta.

És a fény harcosa megérti az ismétlődő leckék értelmét: általuk tanulja meg, amit korábban nem volt hajlandó megtanulni.

(P. Coelho: A fény harcosának kézikönyve)" 

Nehéz a lecke...nem vagyok jól tanuló benne...:(

Kapcsolódó kép

Hát...

"Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem, valójában nem rossz dolgok, hanem tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra, hogy mit fojtunk el." (Buddha)

 14-13.jpg

 

Fáradt a szívem

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,
Csak jó úgy hosszan ülni a napon,
Nézni a fákat, és nézni az eget,
A messziról kéklő nagy hegyeket,
És lesni a fájó csöndet itt belül,
Amint a könnyhúrokon hegedül.
Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,
Meghalt talán, vagy alszik, pihen?
Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,
Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?
Tud-e még sírni, könnye van-e még?
Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,
Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,
Ha zúg fölötte vészes förgeteg?
S altatónótát, zengőt, édeset,
Dalol-e majd, ha elterül az est,
S a kisfiú álommesére vár,
Mely aranykertből aranyszárnyon száll,
Át a nagy, fénylő mesetengeren,
A fáradt, csöndes szívemet lesem.

/ Várnai Zseni: Fáradt a szívem /

 punkosdi_rozsa_rozsaszin.jpg

 

Az elengedésről

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, de törődsz vele.
Nem “megjavítani” akarod, hanem támasza lenni.
Nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát.
Nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal.
Nem tagadsz, hanem elfogadsz.
Nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol, hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol.
Nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts, hanem elfogadsz minden napot úgy, ahogy jön, és örülsz neki.
Nem kritizálsz vagy regulázol másokat, hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél.
Nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és a jelenben élsz.
Valójában az elengedés azt jelenti:
Nem félsz… Bízol Istenben…. és Szeretsz.
(Szvámi Véda)

 21-4.jpg

 

Teréz anya 8 parancsolata

1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs.
2. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!
3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe.
Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz.
Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!
6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző.
Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.
Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.
Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

15-11.jpg

Mindent vagy semmit

"Nincs rosszabb annál, mint amikor elszalasztasz egy különleges embert, és még évek múlva is azon agyalsz, hogy mi lett volna, ha odalépsz hozzá. Sose feledd: a próbálkozás egy lehetőség, a siker vagy a visszautasítás egy élmény, míg a félelem miatt elszalasztott cselekedet csak a nagy büdös semmi."

(A.J. Christian)

200px-blue_and_green_feather.png

 

 

Hát, hát...így van!

"Én azt tartom, aki megmondja az igazat, akár jó, akár rossz, akár csúnya, az nyugodtan alhat, és én aludni szeretek écaka. A többi a jóisten dolga."

Móricz Zsigmond

 

23-2.jpg

Hm

A hajlandóság energiája annak az aranyszabálynak a szintjét képviseli, hogy

„mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik”.

Sikeres kapcsolatok esetén ez a partnerek közötti kölcsönösséghez vezet, akik így egymásnak segítőtársai lesznek. Ez a kölcsönösség abból adódik, hogy egymás jólétére hangolódnak rá, így nem csupán állati ösztönök vezérelte érzelmi viszonyról van szó, ami gyakran civakodássá fajul. A kölcsönösség alapján működő kapcsolatban a társak egymás mellett haladnak, míg az „egymásba gabalyodásnak” nevezhető szerelmi kapcsolatokban a partnerek inkább egymással ellenkező irányba húznak, hogy ők vegyék át az irányítást.
A hajlandóság inkább támogató, nem pedig előnyökért vagy dominanciáért verseng, a kapcsolat pedig egymás növekedését szolgálja, nem csupán az egyénét. Következésképpen a hajlandóság harmonikus, és a „mindenki nyer” típusú hozzáállásként nyilvánul meg, nem pedig az alsóbb tudatszintek „nyertes-vesztes” ellentétpárján alapuló életszemléletként.
Mások jólétéhez és boldogságához hozzájárulni örömet okoz, és arra felfedezésre juttat, hogy a nemeslelkűség maga a jutalom.

(David R. Hawkins: A tudatszintek meghaladása, 11. fejezet)

29250175_2088045091236177_421316169815818240_n.jpg

 

 

Húsvéti emlék...

 

Rájöttem: újra kell tanulnom beszélni.
Néhány dolgot alaposan elfelejtettem...
Meg kell tanulnom nemet mondani.
S aztán: elmondani hogy valami fáj.
Meg kell tanulnom: "megbántottál",
s azt is: "nem muszáj".
Meg kell tanulnom azt is: "kérlek"
s vele együtt: "nagyon köszönöm".
Meg kell tanulnom: "igazán semmiség",
és szívből:"nekem volt öröm".
Meg kell tanulnom néhány új szót is:
bár sokszor hallom, és régen ismerem,
velem nőtt fel és velem él,
de meg kell tanulnom: "megtennéd nekem?"
Meg kell tanulnom azt is: "sajnálom",
s kimondani, hogy "megbántottalak" -
de azt is meg kell tanulnom végre,
hogy kimondjam: "igen, régen vártalak".
Meg kell tanulnom szavakba önteni,
hogy mi az, ami emészt legbelül.
Meg kell tanulnom más szemébe nézve:
"beszéljünk: ez nem megy egyedül".
Meg kell tanulnom még három dolgot:
a világ legnehezebb három szavát,
és gyakorolni, hogy el ne felejtsem,
perceken, órákon, napokon át.
Meg kell tanulnom: "megbocsátok"
- ezt tudni a legnagyobb vagyon.
Meg kell tanulnom: "bocsánat" - és végül:
meg kell tanulnunk: "szeretlek nagyon"...

(Torma Judit)

 

1415_4_1.jpg

Nagyon mennék már elfele innen...

Szabó Lőrinc: Az Egy álmai

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?

Nem! Nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.

Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenül?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderül!

Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.

Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!

 10609480_10152956477741919_7387013113969602432_n.jpg

 

 

Lobogok...

"Az emberben először vak vágy él a melegségre. Az ember aztán tévedésről tévedésre haladva megtalálja az utat, mely a tűzhöz vezet."

/ Antoine de Saint-Exupéry /

013c.jpg

Elengedni...

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, de törődsz vele. 
Nem “megjavítani” akarod, hanem támasza lenni.
Nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát.
Nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal.
Nem tagadsz, hanem elfogadsz.
Nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol, hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol.
Nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts, hanem elfogadsz minden napot úgy, ahogy jön, és örülsz neki.
Nem kritizálsz vagy regulázol másokat, hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél.
Nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és a jelenben élsz.
Valójában az elengedés azt jelenti: 
Nem félsz… Bízol Istenben…. és Szeretsz.
(Szvámi Véda)

12-14.jpg

Himnusz az életről

Hm. Igaz. 30 éve tudom, azóta a kedvenc dalom. 

"Nem tudtam, hogy így fáj

Nézd, én gyűlölöm ki engem sírni lát
Én eltemetném mélyen amit érzek
Nézd, én úgy szeretnék élni mint a fák
Ők úgy maradnak állva
Ahogy éltek s éltem

Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj

Nézd, én élni mertem sűrűn mint az éj
És nem kívántam senkitől hogy értsen
Ó, én úgy szerettem jobban bárkinél
De nem láthatta senki sem
Hogy értem s féltem. 

Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj

Ó, te átkozottul hasonlítasz rám
Most farkasszemet nézünk ahogy régen
Én az arcom lassan elfordítanám
És vállalnám a könnyeimet
Érted s értem. 

Annyi minden megtalált
S nem tudtam hogy így fáj
Annyi minden eltalált
S nem tudtam hogy így fáj."

 

süti beállítások módosítása