A hajlandóság energiája annak az aranyszabálynak a szintjét képviseli, hogy

„mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik”.

Sikeres kapcsolatok esetén ez a partnerek közötti kölcsönösséghez vezet, akik így egymásnak segítőtársai lesznek. Ez a kölcsönösség abból adódik, hogy egymás jólétére hangolódnak rá, így nem csupán állati ösztönök vezérelte érzelmi viszonyról van szó, ami gyakran civakodássá fajul. A kölcsönösség alapján működő kapcsolatban a társak egymás mellett haladnak, míg az „egymásba gabalyodásnak” nevezhető szerelmi kapcsolatokban a partnerek inkább egymással ellenkező irányba húznak, hogy ők vegyék át az irányítást.
A hajlandóság inkább támogató, nem pedig előnyökért vagy dominanciáért verseng, a kapcsolat pedig egymás növekedését szolgálja, nem csupán az egyénét. Következésképpen a hajlandóság harmonikus, és a „mindenki nyer” típusú hozzáállásként nyilvánul meg, nem pedig az alsóbb tudatszintek „nyertes-vesztes” ellentétpárján alapuló életszemléletként.
Mások jólétéhez és boldogságához hozzájárulni örömet okoz, és arra felfedezésre juttat, hogy a nemeslelkűség maga a jutalom.

(David R. Hawkins: A tudatszintek meghaladása, 11. fejezet)