A szív atomjai csodálatos tulajdonsággal rendelkeznek: úgy tudnak egymással kommunikálni, hogy nem játszik szerepet az idő, a távolság és a tér. A test minden más sejtje az idegek hálózatán keresztül kommunikál egymással. A szív sejtjei azonban minden további testi segédeszköz nélkül „beszélnek” egymással. Az időn és a téren túl tudják egymástól, hogy mit tesznek. Úgy viselkednek, mint egy magasabb színvonalon lévő energia. Akárcsak a lélek színvonalán, az időnek és a térnek már itt sincs befolyása. Szívünkben olyan misztériumok rejlenek, melyekről gondolkodásunk még csak nem is álmodhat, nemhogy elképzelése lehetne róluk. Szívünk a szó szoros értelmében egy lüktető energia- és fénymisztérium.
Fejünk az egónk, földi énünk jelenlétét jeleníti meg. Időbeni énünk természetesen sokkal több tényezőből képződik, de az agy a fő székhelye. Az én hangja soha nem hallgat el. A csend által válik a törvénytelen mester szolgálóvá. Az agy valódi feladata a szolgálat, nem az uralkodás. Fel kell készülnie arra, hogy egykor a szellem székhelye, avagy trónja legyen. A csenddel kapcsolatot létesítendő, az egónak át kell adnia magát a szíven át behatoló impulzusoknak. Saját magától soha nem válhat csendessé. Minden ebben az irányban kifejtett fáradozás csak az önmegerősítés egy újabb fajtájához vezet. Tehetetlenségének mély felismerésével azonban az ego átadhatja magát a szívéből jövő erős impulzusnak.
Egy ilyen átadás nem pusztán az én akciója, és nem is lehet az. Mert ez csak erősítené az ént. Az átadás azt jelenti, hogy az embert vonzzák a szívben rejlő isteni misztériumok, a mélyen a szívünkben vibráló szellemszikra. Az önátadás keletkezik, nem lehet akarni, gyakorolni vagy színre vinni. A központunkban vibráló isteni fénymag vonzereje által fejlődik ki, mely az eredeti éltre nyíló kapu."

Pentagram magazin 2008/3 A szív misztériuma
art: Rassouli

Szöveg és kép innen: https://www.facebook.com/aquariuskincsei/?hc_ref=NEWSFEED&fref=nf